Text
én megtettem mindent, amit viszonylag kényelmesen meg lehet tenni

olvasó ifjú

lásd még: város pajtás

P9190185_web_olvaso_ifjusag.jpg

Pajtás #561. Nézd végig az arcokat, ne szégyenlősködj, élőben is ezt csinálod. Budapestben az a szép, hogy gátlástalanul bámuljuk egymást, metró-mozgólépcsőn, parkban, ha rágyújtasz az ajtó előtt, ha kapaszkodol, ha az ablakon bámulsz ki, bárhol, mi más érdekes van, mint egymás? Nem beszélsz senkihez: a napszemüveg azt jelenti, hogy ne szólj hozzám, a füles azt jelenti, hogy ne szólj hozzám, a telefonnyomkodás azt jelenti, hogy ne szólj hozzám és az ebookreader is azt jelenti, hogy ne szólj hozzám. A legjobban a "NEM LEHET SZÁMOT KÉRNI" feliratú vászoncekker jelenti, hogy ne szólj hozzám.

Szóval az tűnt fel, hogy valaki metropolt olvas, eddig rendben, szoktak, ingyen van, selejt, osztják, reggel kerülgetem a Nyugati előtt az egyébként is keskeny peronon a zöld kislányt, aki óránként kétezerszer mondja ki, hogy "jóreggelt" - tehát olvassák, ez meg van szokva - csak fél méterrel lejjebb olvasta, mint szokásos. Nagyon szerettem érte.