Ittam egy teát, Alan végre felbontotta a tejet, amivel 3 napja szemeztem a hűtőben, de más teje, nem akartam én felbontani. Ha más teje volna, nem iszom oldva. Ma reggel hát tejjel ittam angol teám. Utolsó napom volt ott, Alan rámhagyta a lakást, lecuccoltam az ajtó elé, okés, mindent elhoztam, kiléptem az ajtaján és a kulcsot begyömöszöltem a postanyílásba. Vártam a taxit.

Az autók csendesek, süt a nap, néma idegen hely, konyha, érzésem van.

A szomszédja macskáját nézegetem, a két ház közti korláton szeret. Ma sem enged közel. Spéci norvég erdei macska, nagyon szőrös de nincs túlkulturálva.

Átmegyek a fura szerv-nevű szentről elnevezett vasútállomásra (St. Pancras International, azaz Szent Pankráció, vagy nem tudom, melyik szervéről van elnevezve a szent, talán a hasnyálmirigyéről, a katolikusok nagyon furcsák, és Tandori is 75), keresek egy lockert és leteszem a csomagot, és sétálok pár órát a belvárosban. London az enyém.

Pajtás #564. Szabadidős borbély a borbélyműhely kanapéján, kutyájával (westi), az a kis test, meg kéne fogdosni, London belvárosában. Engem elragad a szabad városbansétálás élvezete, mindent észreveszek.