Text
én megtettem mindent, amit viszonylag kényelmesen meg lehet tenni

diólevél tea

lásd még: Lohmann

Rászoktam erre, mert meguntam a filteres teákat. Tulajdonképpen azt az ízt nem szeretem a pikvikben, ami talán a papíré, vagy a gyümölcsteák édességét.
Sz.J-nek vannak rokonai Jénén (Jéne), ez egy kis falu Szlovákiában, a határtól 3km-re, ott született Sz.J apja. És ott kínáltak meg vele először.
Csatlakoztam bükki a javasember táborához.
A dombon pedig, ahol kutyát szoktunk sétáltatni, vannak diófák. Egy régen felhagyott kert lehet, mert 20 fa áll sorban az út mellett; ott szoktam dióleveleket gyűjteni, a persze nyáron, hová gondolsz, nyáron, zsebembe gyűröm őket, otthon felfűzöm cérnára és megszárítom. A levelek zizegnek, hullámoznak az ajtófélfán, ha alatta bekapcsoljuk a hősugárzót, a felszálló levegő billegteti őket (télen, tegnap is). Megfigyelésem, hogy az egyetemes emberi kultúra része irizáló leveleket, rezgő levelek árnyékát bámulni, a jelenséget magában foglalja az összes általam ismert magaskultúra (nyugati, kínai és folyományai, muszlim).

Anyámnak írok levelet: ez mindig egy külön műfaj. Mint itt fent. Mintha lehetnék blőd vagy egyszerűsített, vagy hogy vigyázok arra, amit mondani lehet... nem, egyik sem.