Az egérszar szagtalan és száraz, apró, rizsszemekhez hasonló, de sötét színű és annál jóval kisebb, szórásképe jellegzetes.

Egér van a házban, ez már régen világos. Az egér mindig ugyanoda szarik a lépcsőházban: midőn felér a lépcsőkarzat tetejére, annyira megörül saját teljesítményének, hogy szarik. Olyan lehet számára, mint a csúcscsoki. Már egész széles mezőt borít ott az összegyűlt egérszar, abban a lépcsőfordulóban. A havonta bekövetkező lépcsőház-takarítás söpri el ezt az emlékművet, és kezdi elölről a ciklust, indítja újra a felhalmozódást. (Lásd: Egy érdeklődő fiatalember, Tudósok.)

Feltételezem szerint az egér a lépcsőt szegélyező csempesor tetején közlekedik, mert ott átkozott puha talpacskái jóval nagyobb tapadásra számíthatnak, mint a simára koptatott betonfokokon. Ámdebár az egér nagyon ügyes, meglepő helyekre elér, Nagyanyám kamrájában egészen akrobatikus megoldásokra kellett következtetnem, midőn (szóism) visszafejtettem lehetséges útvonalait, s nem kizárt, hogy sportból vagy polgári tartásból mégis a lépcsőn jár. De szerintem ott nem tud.

Ez a hányadik világ problémája?