Text
én megtettem mindent, amit viszonylag kényelmesen meg lehet tenni

lábmasszázs

lásd még: könyv bölcsészpornó testhezállás

Megmasszíroztam a lábát. Kicsi és puha lába van, rövid (36-os), és erősen ívelt, boltozatos. A lábujjai szintén rövidek, de nem vastagok, a körmök babszemei játékosan ücsörögnek a húsrudak végein. Majdnem húsrudacskát írtam, de ez a szó foglalt a hal- összetételre. És amikor megmasszíroztam az egyiket, az egyik lábát, a balt, egészen biztos voltam benne, hogy az a lába jobban érzi magát, mint a másik.

Elképesztően puha bőr van a lábfején, selymes tapintású, sima, betapintásra hűvös. Nagyon jó érzés fogni, vagy hozzá érni, arra gondoltam, ilyenből kellene cipőt csinálni. Tökéletes lenne. Csak SzJ lába kicsi. Keresnem kellene egy 41-es lábú, fiatal nőt, és abból.

A Winnetouban van egy arc, akinek nevére már nem emlékszem, s aki mexikói szokás szerint - állítja May Károly, azért vagyok biztos benne, hogy ő, mert James Fenimore Cooperre nem voltak jellemzőek ezek a hasbaakasztós sztorik -, szóval aki olyan csizmát viselt, aminek nem volt talpa. Azzal magyarázta, hogy hisz úgyis álladóan lovon ül, minek. A csizmát egy frissen elhullt marha lábszáráról vágta le, azonnal megnyúzva az állatot, és a még gőzölgő marhalábszárbőrt eligazgatta a saját lábain, rátekerte-hajtogatta; s az rászáradt, felvette vádlija-bokája-lábfeje formáját, tökéletesen idomulva ahhoz, nem tört, nem szorított, nem lötyögött, s ott maradt örökre. Többet nem vette le.