Terheléses EKG-m volt 3 éve. Megható, hogy így foglalkozom magammal, megdobogtatja a szívemet - gondoltam.

A rendelőben elájult egy lány, magas, vékony, védtelen arcú tizenéves, sajátvér-terápiára jött be, és elájult a váróban, kiment alóla a lába, izomtónusa nem volt, mint a rongy. A kísérője felhúzta, beültette egy székbe, hoztam neki vizet és lezippzároztam a kabátját, hogy kapjon levegőt. Hálásan és teljesen dekoncentráltan nézett.

A doktornő olyan frizurát viselt, mint aki a fején felejtette a hajszárító-búrát: ősz nagyasszonyos kontyot, igazi kardiológus-nagyságosom volt nekem.
Tapogatott, a májamat, a hasam, vihogtam, sajnálom, csiklandós vagyok.
- Fogja meg a kezemet.
- Attól jobb lesz?
Megfogtam, és tényleg. A trükk azért működik, mert az ember a saját kezétől nem vihog, a saját kezed nem csiklandoz.
Végig szívatott. Ült mellettem a heverőn, jegyzetelgetett a monitorról, beszéltetett és tolta a lejtőt, én meg tekertem a kerékpárt lihegve.
Abbahagyhatja.
Nézze, az első szóra leesett. Csodálatosan tudja magát szabályozni, Péter. El kell mondanom, nagyon érdekes volt, ahogy megindult a terhelés, a pulzusa egyből nagyon magas lett [talán mert beszélgettem vele végig, és udvariatlannak tartottam volna lihegni], de ahogy beállt a maga kis tempójára [elkezdtem egyenletesen és szabályosan, mélytüdőre lélegezni], visszaállt 140 köré. És most is.
Ez egy közepes terhelhetőség. Nem volt megfázva mostanában?
Hát sok zsírt nem látok magán. Az izomzata is kellőképpen kidolgozott - bókolt. És hangsúlyozta, hogy jöjjek vissza máskor is, ha újra kíváncsi vagyok a terhelhetőségemre. 30ezer forintért, ó, köszönöm.
A szív nem a bal oldalon helyezkedik el. Magának tökéletesen középállású szíve van, pont a szegycsont mögött, nincsenek zsírszövetek, amik elnyomnák ide vagy oda, és azon az EKG-n ezért van egy három ritmusú hang, semmit nem jelent.
Most szedje le magáról a tappancsokat. Ahogy a férfiemberek szokták, először a legegyszerűbbet. Fogalmam sincs, miért először a vállamról szedtem le. Ezek már nem a kontaktanyagos-vákumos alkimista-cuccok voltak, hanem öntapadósak.
Több kiló dokumentumot kaptam. Terhelésábrát.

***

Kimentem, kiöntöttem a kávét, ez volt kb. 10-kor, melóban.
Azóta figyelem a szívemet, listen to your heart, bazmeg.
Terhelés, stressz, működik, viszont jeleket ad.
Három évvel ezelőtt volt terheléses EKG-m, akkor semmi. Most visszaolvastam, és a tünetekre jó szavaim voltak már akkor is, éreztem ugyanezt. Cikkan a szív, szorít a szív. Mélységes aggodalommal tudom ezt mondani magamnak. Van az is, hogy felszabadítóan nagyot lélegzek, és az jó a szívnek.
Nem fogok edzeni-e? Na ne már.

Nem iszok kávét már egy hónapja. Nem szoktam le, mert az illatától ugyanúgy begőzölök és nyáladzom, mint eddig, és udvariatlan, cuppogó hangokat is hallatok. Továbbra is kávéfüggő vagyok, szeretem az ízét és értékelem a szertartását. De nem iszom. Így döntöttem. A szívem miatt. A szívemben egy ideje halk cikkanásokat érzek, és ezt az angina pectoris leírásaiban azonosítottam. A koszorúér rosszul reagál. Néha mégis iszok kávét. A bűnözött kávé megint rámegy a szívemre. De az önérzetnek ám használt az általa nyújtott teljesítmény. Tárgyalás előtt iszok. Ma is jó belépőm volt, gyors voltam. 10 perc az életemből, talán pár nap. Így számolom majd ezt visszafelé, minden kávé 10 perc, és várható élettartamom majd elfogy, és akkor meg kell haljak.