Lássuk, hol történik valami nagyszabású, nyilván sehol.

A budaiak szokták-e azt mondani, hogy "most lemegyek a pestisbe"? Vagy át. Ezt el bírom róluk képzelni.

Pólófelirat: "elmúltam 18, te se tegezz!" Punkban a polgárit.

A regény úgy működik, hogy elkezdesz beszélni valamiről, az olvasók meg megszokják. Ez a terjedelem.

Ma Gergő blogja vagyok. Holnap Tamásé, holnapután Eszteré. Valahány név a naptárban. Mint a Coke. Ez mekkora ötlet volt.

Ül az étteremben, elnyammogta a menüt, senki se nézi. A szőke előveszi a táskából a félig ürült ásványvizet, körülnéz, és ráborítja a limonádé szikkadó, mentás-húsos narancs-citrom aljára. Másodszűretű limcsi. Ügyes, ügyes.

Vizenyős nulla.

Ledifferenciáltuk az iroda padlóját a fitnessball-lal. Ez a nagy gumilabda, amin 3 éve mindenki ült, aki office-ban tolta. A labda mindig ugyanoda akar gurulni. Ez a szoba legmélyebb pontja? Vagy legalább lokális minimum? Esetleg a labda így görbe?

A patás állatoknak vízszintes szemrése (pupillája) van.
Nézz utána.
Nézzenek ők.

Apám barázdálódó homloka, a leves kotrásakor. Azon gondolkodott hőtanilag, hogy mikor hül jobban: ha egy oldalra kotorja a zöldséget, ki a  szélére, vagy ha másképp. Mérnök esz.

Aranyos vagyok belül. Legbelső lényemet egy evoknak képzelem. Egy vakarózó koalának.

Ennek a testnek csak ezen a Földön van értelme. Ezt szeretem az űrutazásban, ennek a ténynek a feltárását.

Néztem egy óriásira nagyított polgári arcképet a Nemzeti Múzeum homlokzatán. Az elégedettség, hogy meg vagy fogalmazva.

A véges javak megszerzésére irányuló töretlen kívánság.

Nyitott Műhely, most a Kornis nélkül, csak úgy szabadon, alkalom nélkül beülök inni. A vicc kedvéért, mert megtehetem és ráérek.
Háromféle sör van: Steffl, Soproni és egy Ottakriger nevű (?) német, utóbbit nem ismerem, Sopronit nem iszok. Vérig vagyok sérve.
Még irodalmi felolvasó is lesz, mint kiderült, "BKV kék és trolipiros", ez a címe, bejött egy tündéri kiskamasz, aki direkt ezért jött, és ő mondta el nekem. Mert ide ültem az ajtóhoz, itt jár a levegő a pincedohban. Rajta keresztül tájékozódok, mint a póstagalamb. Innentől nekem kell megmondani mindenkinek, hogy mi lesz és üdvözölni a sereglőket. Még külön fényképész is van, valakinek az ismerőse, akinek adtak egy jó nagy kamerát, apukás. Köszöntik egymást, félismerősök. A félismerősség hangulatának van itt kultúrája.
És van egy korallpiros ruhába öltözött, hosszú szőke hajú, vékony irodalmár nő! Ilyennek nem lenne szabad lennie Brehm szerint.
Búria éppen szemellenz a lemenő nap miatt. Borzalmas nőszemély.
Pusmogós attrakció az irodalmi est.
Mi van velem ilyen üresjáratokban?
A számok szervezett spontenaitással következnek.
Pökhendi unalmat érzek. Az elég borzalmas, amikor közepesen jó szövegeket (itt-ott csillámok, megcsillan, dícsérek) bűnrossz előadók olvasnak fel, és a felolvasóest ilyen.

Az idegrendszernek olyan random és oktalan reakciói vannak, mint például amikor hirtelen, minden előzmény nélkül fájdalom nyilal a jobb kezed mutatóujjába, egy heves körömágyi panasz, összerándul az arc, meg is nézed, és el is múlik azonmód. Senki sem mer erről beszélni, mert hülyének nézik.

Tenyészkosárverés.

A vegetáriánusok gyorsabban regenerálódnak hosszútávon. Megfontolandó. Nem macska akarok lenni, hanem teknős.

Mondják, hogy csuklós lesz az ötösbusz. Hukk.

A saját vonzerejének igazolásáért bárki bármire hajlandó. Szemezni midenképpen.

A város, így tél végére a kátyúival, mint egy széttaposott cipő.

Az AT() nevű függvény magyarázom az ifjú kollégának. Az AT() és a SUBSTR(), ezeket nézd át. Ezekből össze lehet kalapálni, amit meg akarsz írni. És az AT-t el kellett mutogatnom, a lépegetőt.

Középkorú férfiak bámulnak bele hidrogénszőke csitrik facebookjába a villamoson. A lányon ultramarinkék pulóver. Az ifjúság kék madara.

Esztétikai-szociális mágnetizmus. A villamoson, ahová felszállok, ül egy szép lány, de nem néz kedvesen. A gőg taszít, így keresek egy másikat, 20 méterrel odébb a sárga hernyó belében, aki mosolyog. A lányokból sok van.

A Maradona-mez kurva jól működik. Valamelyik nap kipróbáltam egész napos viseletre. Nápolyban vettem 5 euróért. Szép színe van és nagy dolgokat mond el. Tudnod kell, ki volt Diego Armando, és milyen hatása volt az egyetemes kultúrára.

Az egysoros posztok közt nincs összefüggés #44.