Az ember (=én) azért beszél könnyű dolgokról, mert nincs bennük, nincs ezekben felelősség. Nem beszél pl. a cigánygyilkosságokról. Ez így van. Ilyenkor érez szégyent.
Szerintem sokszor beszélek komoly dolgokról, mind magánéletileg, mind szakmailag [azt nem itt], és szakmailag komoly konfliktusaim is származnak ebből, meg vagyok fenyegetve stb., ez elsőre rémes, de utólag komikus.
Fölszólalni és megverettetni, áhh [ez egy kísérő érzés, nem fenyeget, lazán csatlakozik ide].
Utólag komikus lesz, még pontosabban groteszk, ebben lehet bízni.