Pajtás #563. A zuglói vasútállomás peronjáról megtekinthető reggeli tünemény, ahogy a Pest megyei Bíróság épületének üvegablakai, annak nagy, egysíkú és szabdalt felülete a szemben levő tűzfalra tócsákat tükröz, ha a napfény kellően lapos szögben érkezik, reggel, télen. Hideg van. A szép: van, az orrom előtt. A bűnrossz kávé a műanyag poháron keresztül melegíti az ujjaimat, minden nap 110 vagy 120 forintért veszem az állomás büféjében, attól függ, hogy tízes vagy húszas van nálam, és tej vagy tejszín jár hozzá. Markolom, kapaszkodok bele, szeretem ezt a gesztust. Tárgyszerű leírással próbáljuk súrolni a poétika alsó határát, lásd napsütötte sáv, néha bejön, néha nem.