Platón elgondolása az ideák létezéséről érzékeimben igazolható volt.

A gyerek altatása hosszú koncentrációs gyakorlat: járkálok a konyhakövön, ölemben a gyerek, eleinte függőlegesen, később átfordítom vízszintesbe. A konyha azért kötelező elem, mert ott konyhakő van, ami nem recseg, ellentétben a szobák 80 éves istenverte parkettájával, ami hangosan és indiszkrét nemtörődömséggel recseg. A konyha hossza úgy ismert, mint egy börtöncella, szabott lépésszám ad ki egy hosszat, az egyik végében jobbra, a másikban balra fordulok topogva. Ezek mind ki vannak találva, ez a legjobb megoldás. Oly kis különbségek számítanak ilyenkor. A térdem is nehezen veszi a kereszt-terhelést. Számlom a hosszakat, nagyjából 40 hossz után lehet vele leülni, volt már 15 is, volt már 100 is. Az éjszaka nem teljesen sötét, az időnként felbúgó hűtő körvonalai, a mikró kijelzője, az asztal sarka, aminek majd a seggemet támasztom, ha megállok, mindezek látszanak. A szerző nem említi a monotóniát, a monotónia mégis üvölt a leírásból. A monotónián belüli részletek. A részletek feldolgozhatatlan sokasága, rétegzettsége és mélysége, és varázsütés-szerű egyben-állása.

Egy négyest figyeltem meg, egy négyes feltűnését az elmében, kibontakozását és megformálódását. A hosszak számolása közben a négyes alkalmával volt kellő felbontásom, éberségem, élményem, hogy az időben elválasztva érzékeljem fázisait. Gagarin a föld körüli első keringéskor érzékelhette így a pályaadatokat sötét kapszulája ölében. Éppen a négyesnek jutott a szerencse, hogy megragadhattam keletkezését. Épp a négyesnek köszönhetem meg. Miért pont a négyes, nem tudom.

Először úgy tűnt föl, mint egy távoli tárgy, ami a messzeségből előbukkan, és a távolban csak egy pontnak látszik. Messze volt, a horizonton, több száz kilométerre, valahol bent, de mindenképpen egy planéta felszínén, egy égitest felszíni látványának szabályai szerint. Valami az, de még nem tudni, micsoda. Pontszerű, iszonyatos sebességgel, némán és sötéten közeledő, mint út felett a madár árnyéka. Majd a saját idő-dimenziójában, ami töredék másodperceket jelent a szinapszisok felvillanásainak útján, nőtt, közelebb jött és kiteljesedett, fogalommá vált, felismerhető és működtethető fogalommá, például összeadást már tudtam volna végezni vele. Majd formája lett, elmémben megjelent egy kb. 10 pontos Helveticával ábrázolt forma, világos, kis kerek háttér előtt elmosódó kontúrokkal, kicsit emlékeztetett a lottósorsolás biliárdgolyóira; majd valahonnan oldalról csatlakozott hozzá a "négy" szó kimondható hangalakja is, és teljesen előttem volt a négyes, melyet kimondva a hűtő mellé értem, s meg kellett fordulnom az ötödik hosszra.

Hát így élhető meg.
Itt gebedjek meg, ha nem így volt.