Ma reggel történt, munkába menet.

Kék Bondot! - és nyújtja felém a kezét, benne pénz, a tekintete kétségbeesett.
Kezit csókolom.
Kék Bondot.
Adjak pénzt? - és már vettem elő a tárcámat, ahogy ilyenkor szokásos.
Kék Bondot.
Mit tetszik akarni?
Trafik van a Török utca elején. Ott, ahol a kocsi megy.
Hozzak magának cigit?
Kék Bondot.
Hány éves tetszik lenni.
Hetven.
És itt megvár?
Kék Bondot. Sötétet.

Átvágtam a zebrán, siettem a trafikba, azon gondolkoztam, hogy akár le is léphetnék ezzel a két sör árával. 100 méterre volt valóban. Életemben először és lehetőség szerint utoljára járok ilyen helyen, a vásárlást röviden intéztem. A pénz nem volt kiszámolva, bőkezűen sok visszajáró volt. Zsebre vágtam a doboz cigit, dohányszemcsékkel kabát zsebébe, indultam el (a celofán miatt persze nem áll össze a dal). Tudom, mit tetszik csinálni jövő tavasszal: a Fideszre vagy az MSZP-re tetszik majd szavazni a 13. havi nyugdíj, az újabb rezsicsökkentés vagy valami hasonló népjóléti baromság reményében - illusztráció a másik tételhez.

Pajtás #565. Ugyanott várt, a sarkon.

Le tetszett fényképezni? - ez valamiért tetszett neki, mosolygott mint a vadalma.
Igen. Boldog karácsonyt.
Engemet?
Igen.
Magának is.