A nap eseménye az új kutya.

A kis labrador. Jöttünk haza a sírkertből, mert annyi költővel találkoztam, és sok volt nekem az érzés. Ennyi utcanév egy rakáson.

És Sz.J az ajtóban várt a kis fekete labrador-keverékkel. 3-4 hónapos lehet, és egyből rávágtam, hogy már láttam valahol. Ma reggel Sámli sétáltatásánál találkoztunk, egy idősödő nővel volt.

Pajtás #566. Rengeteg energiája van, állandóan csinál valamit és állandóan rosszat. Nem szobatiszta, gyakran, lelkifurdalás nélkül és rendszertelenül piszkít a lakás véletlenszerű pontjaira (megyek takarítani, papírtörlő és mop). Izgatott, fel van spannolva, így állandóan iszik és állandóan pisil. Egyébként tisztán tartott, jószagú, kicsit tejes illata van, és jó súlyban van. A mellkasa bal oldalán és a hátsó lába második ujjain kis fehér jegyeket visel. A fogai tűhegyesek és szereti harapdálni az ember kezét játékból; fáj, engeded el.

Meghatóan ártatlan és szép jószág. Bolondul játékos, gyorsan tanul és nincs benne semmi rosszindulat. Agilitás és dac annál inkább. Tényleg nagyon tetszik. Sz.J egy ponton meg is gyanúsított, hogy magamnak akarom, pedig azt viszonylag rövid idő alatt megállapítottam, hogy az egyre kevesebb időmet nem egy kutyával akarom tölteni.
Megszeretett egy teniszlabda-méretű labdát, azzal elég sokáig elvan.

Úgy érkezett, hogy egy rövid, húsz centis piros nejlonpóráz volt a nyakában, úgy, hogy a hurkot tették a fejére és a karabíner lóg szabadon, csapkod. Elég régen tehették rá, mert a kutya azóta belenőtt, már nem lehetne levenni a fejéről, és előbb-utóbb megfulladna, ha le nem vágják. Azért ez még odébb van, közvetlen veszélyben nincs az állat. Vékony is ez a piros póráz, nincs egy centi, még ekkora baromságot.

Képtelen nyugton maradni, minden lében kanál, zajong, tiblábol, puhamancsú ugrásokkal táncol, mindent a szájába vesz, fel-alá rohangál a lakásban, mindenhová beszagol és ellopja a papucsot. Szeret a konyhapult alatt kúszni. Nehezen érti meg, hogy azt szeretnénk tőle, hogy feküdjön nyugodtan és halkan, amikor Potek alszik, illetve szerintem érti, de a vére ki nem bírja. Otthon valószínűleg mindenhová felmászhatott és minden meg volt engedve, itt a kanapé tilos, ezt megértette. De próbálkozik azért. Annyira más ritmus, hogy néha a durvaságig határozott vagyok vele, de nem veszi zokon. Tudod, én tisztelem a klikkelős brigádot, de nem próbáltam ki és sosem értem rá.

Sámlit idegesíti; a tacskó mereven fekszik a párnáján, a süvölvény folyton odarohan hozzá és játszani hívja, morog és ugrál előtte, és ha véletlenül nekiborul, az öreg kutya kitör és megcsípi, kis fekete szőrpamacsok maradnak a fogain. Nem kéne ennyit duzzogni, ez sem szimpi.

Potek elég jól bírja, nem ébredt föl a nyüszögésére.

Természetesen Sz.J a kedvence. Sz.J egyből védnökséget vállalt, később bepánikolt, hogy mi lesz. De azt mondja, nem gondolt arra, hogy megtartja. Este már azt is megígérte neki, hogy ha felébreszti a gyereket, kivágja az utcára (és komolyan is gondolta).

Tacepaóztunk a környéken és feltettük kutyás szájtokra; ha hétfőig nem lesz meg a gazdája, menhelyen fog kikötni.

Nincs neve, ez benne a legfurcsább. Néha pokol-neveket mondok neki: Bendegúz, Belzebúb, Lucifer, de nem hallgat rájuk. Valószínűleg semmire sem hallgat.

Aludj jól. És ha valami baj van, kelts föl nyugodtan, segítek.
Mi baj lenne?
Takarítani kell, idegösszeroppanásod lesz...
Az már most is van.
Ezzel, gondolom, akkor is tisztában voltál, amikor összeszedted, nem? - költői. Sz.J nem tud higgadt maradni, ha felelősséget vállal.

Hisztispicsa érzelmi zsarolás. A cuki mentett kutyáknak nem ezer lájkra van szükségük, hanem arra az egyetlen nőre, aki hazaviszi őket.
- Kiteszed face-ra?
- Nem. De megírom.
- Mit nem? És mit írsz meg és hova? Őt még csak 21-en lájkolták. Ezen az arányon javítanunk kell. Én nem tudom, neked kell.
- Nem teszem ki. De megírom, amit tapasztaltam és gondolok róla, a reklámérték meglesz. Ha ki akarod tenni, regisztrálsz és kiteszed. Csalán, saját farok.
- De hova írod meg? És akkor már mennyivel lenne bonyolultabb egy linket is tenni mellé? Ha neked ennyit se jelentett ez az állat akkor kurvára félreismertelek.
- A saját blogomra. És természetesen ilyenkor linkek vannak. Kedves, a kérdéseidből látszik, hogy fogalmad nincs, miről beszélsz. És hogy kinek mit jelent ez az állat, az megint másik kérdés.
- Hát a te blogodat aztán sokan olvassák. Igen, nem vagyok facebookon, de te igen. Gondolom két gombnyomás lett volna, de te ennyire sem vagy képes. Remélem fájni fog a fogovosod.
- Mé', szerinted ismerősöm több van, mint olvasóm? Ha kutyákat akarsz tolni, akkor csinálsz magadnak reget. Igen, fájni fog, mindig fáj.

Nem adok neki vizet, illetve adok, de nem ihat állandóan, ezért nem is pisil állandóan, ha mégoly izgatott is. Jeee.
Meg van kötve, a kanapé lábához, legalább lokalizálható a kártétel. Így a saját pórázát rágja. Azt is le kellene vágni róla, még egy ekkora baromságot. De ez a játék is elfoglalja, a pórázrágás. Játszani kellene vele, napi 12 órán át, és boldog lenne; néha, amikor ráérek, megpróbálom megnyugtatni, akkor 5 percre elhallgat.
Hol a labdád, te hülye?
Nem haragszom rád, de maradj csöndben. Felébreszted a gyereket.
Minden megragadja a figyelmét, most a galambok az ablakban. Megugatja.
Nem akarlak többet fenyegetni, a következő megint fájni fog. (Fel is rúgom meg le is szorítom, mikor mi jön ki, egyik sem szép dolog tőlem). Tényleg szar lehet neki, semmit sem szabad.
Észreveszi magát, lecsillapodik, simi.

Most telefonált az Illatos útra, állítólag eljönnek érte.

Nincs ez másképp.

F11-kor jöttek érte, két, kék kezeslábast viselő férfi, kedvesek voltak és látszott az arcukon, hogy... hát a szánalom, a kegy (képzetlen-fosztatlan). Sétálni voltam vele éppen, és a kutya egészen jól működött a fojtóval 20 perc után: megértette, hogy mit akarok tőle (figyeljen rám és ne rángasson). Az uraknak hadarva elmondtam, amit tudtunk róla. Elővettek egy leolvasót, chipje persze nem volt.

Figyelj, próbálj meg viselkedni és együtt élni másokkal, mert nem leszel senkié se. Oké? Vigyázz magadra.

14 napig veheti át a gazdája, aki minden bizonnyal nem fog jelentkezni érte, és remélem, a poklok kövein serceg a lelkifurdalástól. Két hét utána örökbe lehet fogadni.

Még bizonyos ragaszkodás is kialakult benne, láttam rajta, ahogy a fiatalabbik gyepmester öléből visszanézett. Rám. A kutya, akit egy napig ismertem, és széjjelhugyozta a komfortzónámat.

Az Illatos útról az első nap vitték el, mihelyst szabad volt. A két hét után. Vonzó és mázlista, el fogom felejteni.