Második napja esik az eső, lóg a lába persze csak, de az olyan, mintha már esne, hiszen így sem lehet elindulni a játszóra, mikor azt kellene tenni. S második napja döntök úgy, hogy akkor is, elindulok, mert enne a lelkiismeret, ha nem indulnék, Potek ül az előszobában, várja a fél hatot, mint a Lessie, és a kezembe ugrik, hogy mi lesz már, menés van. Ha meg már el vagyok (indulva), úgyis lesz valahogy. Második napja lett.

Tegnap beálltunk a trolimegállóba, kihúztuk a záport, és elmagyaráztam a két máminak, hogy nem, ne hadonásszanak az esernyővel a sofőrt fenyegetve, nem akarunk felszállni. Ma meg nem is esett egyáltalán.

Potek ül a platán alatt a nagy homokos placcon, a vizesároktól pár méterre, a játszótéri közösség már 20-30 méter hosszúra terjesztette ki ezt az árkot, ami a csap felől nyúlik és a térkő burkolat mellett kanyarog, gigászi mérnöki teljesítmény, egy vízrendezési Suez, törött sárga lapátokkal a mélyén. Potek ül, mert olyan helyre tettem le direkt, ahol hozzá hasonló korú (= hasonló mozgásrendszerű, szóval bátran mászik, de még nem jár) gyerek van, hátha létrejön a kapcsolat. A harmadik típusú találkozás.

Potek nem kezdeményez, mert nem tudja, mit kell tennie, és az események átrobognak felette. Ül és néz a nagy szemeivel, a szájában remeg a cumi, mint a folyton izgő nyúl orra, ez az izgatottsága jele szerintem, de a teste egyéb részei nem árulkodnak, a cumin kívül más tag feszültséget nem indikál, a teste friss, terheletlen és mindig kisimult, sosem ideges, ezt annyira irígylem tőle. Potek vár, és akkor a másik gyerek odavágtázik, hevesen megérinti az arcát, mire szülei rászólnak az ufóra, hogy finoman; de Potek ezt nem veszi fel, majdnem bármit megtehetnének vele, ő néz mindössze, lelkesedése nagy, bizalma megtöretlen, a másik gyerekben sejti sorsa robbanás-szerű kiteljesedését, földönkívüli csodáját, de nem mozdul, mert nem kap olyan megerősítéseket, mint szokott. És rendszerint 2-3 perc alatt, mire elindulna, megunják és az ufó elvágtázik, felkapják, a Lóci nevű ma belefarolt az árokba, aminek sáros az alja, és fel kellett kapni Lócit megtisztítás céljából. Nem sikerült a kapcsolatfelvétel, Potek nem elég gyors.

Tegnap eljutott odáig, hogy kinyújtotta a kezét és finoman, semmi esetre sem támadólag ráhelyezte a kolléga vödrére, a vödör szélére, és kicsit maga felé húzta a vödröt. De ekkor a kollégát elragadták, mert igen ideges természetű volt annak nagyanyja, nem értettem.

Nekem nagyon tetszik ez a várakozás és reménnyel kecses szemlélődés, ahogy csinálja. Egyáltalán, semmi agresszió nincs benne.