Íme, gimnáziumi szerelmem, Pap Timi. Apró termetű, jó tornász, neki volt a legnagyobb ugrótávolsága a szekrénynél az osztályban. Mindig hátrébb kellett neki húzni a dobbantót. Télen egy nagyon hosszú malaclopó kabátban járt, valószínűtlenül körvonalas jelenség. Jól beszélt oroszul, és okos volt, tiszta értelmű, ahogy következményeket kihúzott derékkal elfogad valaki - ha ez a tulajdonság még mond valamit. Puritán csaj volt, két p-vel írta a nevét (összesen). Írhatta volna hárommal is.
Aznap ünneplősben kellett jönni suliba. A rajz nagyjából 1990-re datálódik.
Egy fél évig mögötte ültem a padban, érted, minden rezdülését ismertem, mindent, extázis. Persze soha semmi-