Fla Béla vagyok, a masszőr.

Belenéz a kefíresflakonba, fél szemmel hunyorítva, kukucs, a kíváncsi mohósága egészen gyerekes és bájos.

Sztaniol. A süteményszex, a franciakrémes levetkőztetése. Ahogy körbetekerem.

A föld az É, aki megműveli.

Mo. területe a tektonikus mozgások miatt évente egy sportpályányi területtel csökken.

Ha magyar nyelvű torrent-klienst írnék, az lenne a neve, hogy Tőccsér.

Seggfej, farpofa, a két vége összeér.

Kiállítás reggeli nőkből. Ebben a témában szép eredményeim vannak.

Miért nem oda teszem a dolgokat, ahová szoktam? Ahol keresni fogom őket, főleg.

Azok a porszemek, amiket én fricskázok le a kabátujjamról, azok léteznek, okés?!

Az intimitás és az intimitás megsértésének új formái. Az utastársak úgy bámulnak bele egymás telefonjába, hogy a szájuk is tátva marad.

Én egyébként nem tudom, mi van, de hovatovább le tudok ülni az 1-es villamoson reggel. Ilyen üres még nem volt. Igen, te bámulsz a telefonomba.

Írok egy papírt a feladataimról, és emiatt könnyebb. Csomót kötök a zsebkendőre. Egy tárgyra tolom át a felelősséget. Ő őrzi az információt. Adathordozókkal könnyű megcsinálni. De bármivel, amire írni lehet, akár egyetlen bitet is (mint pl. a csomó).

A 8-ik vágányon álló vonat nem induló vonat szerelvénye. Micsoda absztrakció. Micsoda definíciós háttér. MÁV.

Az újságban valahol valakik megint sokan meghaltak, nem itt, nem én. [Ez most tökéletes lett.]

Hintőporszagú öregurak. A mosónője használ ilyen öblítőt vagy a bőrét ápolja-síkosítja ártalmatlan fém-oxidokkal?

Rovarnéző. Elképesztő alkalmazás, egy átlátszó falú pohár, aminek a fedelében nagyítólencse ül. Bele kell tenni az állatot, rázárni a födőt, nem ugrik el, karmos lábával nem lép nyitott szemedbe (EP: Bevezetés...) és közelről megbámulható. Technikai megoldás egy irodalmi problémára. Ha az Esterházy még él, küldhető néki mintapéldány.

Megint évek óta nem néztem meccset. A foci azért jó nekem, mert újraolvasok evidenciákat benne. [itt lehet filozofálni] Rugótechnika, higgadalom. Noshoot Özil.

Kutyák kietlen reggeli sétái érdektelen helyeken, lehetőleg röviden, a gazdájának láthatóan kényszerűség.

Hajlékonyság, hajléktalanság.

Valami H&M reklám a Nyugatinál, a villamosmegállóban. Áthúznám, hogy ruha 5799 Ft, és odaírnám, hogy csaj 5799 Ft. A szexizmusnak ezek a nyilvános, utcai támadásai. Ruhát árulhatnának csak a piros ruha fényképével is, nem? Ám a szex sells. Járjanak csadorban, nem?

Az időutazásnak én azt a formáját akarom, mint scifit, mint üveggolyót, amikor visszatérek abba a pillanatba, amikor fiatal voltam. A halhatatlanságot. Mozogjon csak a tudat, a test legyen börtönözve be a tüdőbe [az időbe, azt akartam írni].

A napló. Haladnak a napok, a dátumok írogatása miatt élmény, monoton fogyó érzet, én meg nem haladok sehová. Önmotiváció, saját időm felfalása.

Én fogalmak alkalmazásával dolgozok, a többiek számokkal pepecselnek.

Tényleg, ez már annyiszor volt, hogy egyszerűen sokszor és sokáig kell mondani dolgokat embereknek, mert ahogy én tisztázottan és világosan fogalmazva elé teszem, azt nem érti meg. Elsőre nem. Sok neki. Ezen elkeseredek és ráhagyom. Több törődést igényelne.

Pont úgy élsz, mint milliók, és pont úgy, mint milliárdok, a biztonságot választottad a kihívás helyett. Életke.

Sovén frusztráció. Amikor franciák kint esznek, attól mindig olyan érzésem van, mint egy bírósági tárgyalástól. Titokban az összes kis pontjelző táblácskákat pörget, mint egy jégtánc-versenyen.

Italkín állat. Önmarcangoló, brutalizálódó alkoholista.

Vannak, akiknek reggel túlságosan kinyílik a szemük. Kicsípi a smink, vagy valami.

A férfi öltözőkben seggszag van, a nőiben gomba.

A villamoson szag-gócokat kerülgetek, párolgó, átázott kabátokat, melyeket tulajdonosaik álomittas reakcióidőkkel vonszolnak odébb, vagy csak állnak egyik lábukról a másikra, mint ahogy a fázós hajdú billeg az őrhelyén (most Jókai vagyok). Meg ezeknél gyanúsabb szagokat is.

Mivel tartozol a bárkinek? Zsírok és cukrok az opálos emulzióban. A pultos kedves, és bár mikrója nincs, a kávégépen felgőzöli nekem. Nem hagyok morzsát. A szemetet csinos kupacba rendezem a tányéron, majd egy mozdulattal fogja tudni felemelni. Ez a vastag takony napja. Csak sajnos már a harmadik. A szalvétákat próbálom takarosan összehajtogatni.

A házasság nem arról szól, hogy a felek a teljességet adják egymásnak. Még a szerelem is csak arról, hogy a felek pillanatnyilag egymásra figyelnek.

Ez a panasz: "van egy ismerősöm, aki sosem, de tényleg soha-soha nem használ szmájlikat a levelezés/fb-üzenetváltások során, és ez egyszerűen őrjítő, sosem tudom, hogy épp haragszik, baja van, vagy csak tudomásul vett valamit."

Otthon hagytam a telefonomat megint, későn is keltünk, és végre nem vállat rántottam és leszartam, hanem bevezettem egy büntetőgyakorlatot, hazamentem érte. Hátha holnap gondolok majd rá.

Aljasnak maradtam meg a történetben. Nem akartam az lenni, de annak maradtam. És mivel nem is akartam aljas lenni, ez még gyengeség is. Aki direkt aljas, az legalább valami erő.

Affektáló, megnyúlt fiatalok a villamoson. A srác hangja úgy nyúlik-hajladozik, háromszor körbeteker.

Az a bajod, hogy olyan vagy, mint egy menhelyi korcs. Mindenkinek lefekszel, de őszinte nem bírsz lenni. Se tartásod, se őszinteséged. És rajtam vered le, hogy túl sokat voltál a menhelyen.

Biológiai tokozású adathalmazok ők (=embertársaim), némi memória és kisebb számítókapacitás.

Zolika izomember kilépett fegyelmezni a közterületeseket. Egy szál pólóban. Nyilván tilosban parkol. 30ezer néz ki. A kocsma egy emberként szurkol, én nem annyira. Itt lakom, most feltúrják mind a két oldalt, hol fogok én parkolni? Eladná az anyját egy tank benzinért.

Egy étel, aminek van humora. A popkorn, mint levesbetét.

Összevesztek a cigányok, most az állomás két vége közt egyenletesen eloszolva állnak, négyen, és duzzognak. Két túlsminkelt, szemrevaló fiatal nő, az egyik egy oszlop tövében guggol, a szoknyája a sárba is lóg, talán, nem érdekli, erre lettem figyelmes, ez olyan hanyag volt, gyerekes és elegáns, meggondolatlan és sérülékeny a kora reggeli hidegben. Mit meg nem enged. Hát mi ez? Hát az ű dóga (így írná Móricz). Sétálok tovább. Aztán egy fiú, és talán az anyjuk.