(...) A göteborgi könyvvásár megnyitójára, részlet. Volt 5 perce, számolt visszafelé, közben dumált. Jut eszembe. Kiterjeszthető szituáció.

Nem az a hír, hogy mit mondott, hanem az a hír, hogy rákos. Ezt ne mulasszuk el megérteni.

Valakinek le kéne ültetni, és beszéltetni vele. Beszéljen, mondjon tollba. A szerkesztett szöveg előállításának valószínű leghatékonyabb módja (imádtam, amikor volt titkárnőm, ilyen luxus más nincs).

Vagy nem. Valakinek meg kellene szerveznie az idejét, és maximalizálnia az outputot. A feladat adott.

Nem tagadta meg a munkát. A Kertész péld'ul megtagadta.

Egy hajcsár kell, nem vitás. Írókám, van magának még ez a nem sok ideje, a Teremtéshez való hozzáárulásnak lenne fix programja az elkövetkező kicsi, szedje magát össze o'szt tolja csak. Kegyetlen vagyok, én vagyok az irodalom áthúzva, az olvasó vagyok én.

A másik munkacsoport pedig a nekrológot volna szíves kidolgozni. Esetleg kíván még betekintést az érintett, nem? Szerintem sportszerű lenne.