Nagyon rosszul aludt, nem a nátha miatt, hanem mert többször felriadt éjszaka és számomra érthetetlen szavakat mondott, valami rosszat álmodhatott. Későn keltünk, nem volt kedve felkelni se. Eszegetett, bilizett, de felöltözni sem akart és nem volt kedve oviba menni. Elhagyta a hajgumiját is, az is baj volt. (Tegnap tüneményes volt azzal a bóbitával.) A Barnabással futottunk össze az előszobában, azt a gyereket úgy bámulta, mintha Egyiptom arany isteneit látná élő húsban. Ilyenkor alig tudom öltöztetni, mindenre fél perces késéssel reagál.

De dugtál házasságon kívül? Ez olyasmi, és úgy látom, hogy vannak megragadható határok, amiket jól lehet definiálni, könnyen ki lehet mondani és tényeknek tekinthetők. Ütni, baszni, ásni, fizetni. A felelősség vállalásnak elvitathatatlan aktusai. És azt gondolom, hogy ezeknek a határoknak a tiszteletben tartása és áthágása jelenti a különbséget. Ebben áll a döntés. A többi lelki csipke, ami persze számít és ha szerencséd van, e csipkékről szól az életed, de ezek nem tartoznak a plothoz. Nem olyasmik, amik beleférnek pl. Plutarkhoszhoz a Párhuzamos életrajzokba. Egy emberre két oldal jut.

Aha, vettünk akváriumot. Szép is, meg érdekelt is két hétig. Látványnak szép, sok gond nincs vele, adok nekik enni. És van benne egy egyre horrorisztikusabb méretű csiga, lebegteti a csápjait a buborékok között, magányos, nem szaporodik, azt már sajnálnám is halottnak látni. A guppik jönnek-mennek, az szomorú tud lenni, de a harmadik után már nem annyira. De már nem bámulom az akváriumot, ha hazaérek, venni magamtól már nem vennék. Tudod, milyen a halál? Amikor a harmadik guppit ásod el a kerítés tövébe, már nem annyira megrendítő. A harmadik után már a wc-n lehúzás is elégségesnek tűnik.