A poroszlói plébános túl sokat kefélt, és elvitte végül az ördög. Megtetszett neki az asszony, reámászott, elkárhozott az a pap. A kettővel ezelőtti atya, úgy mondják. Meg volt neki az is, hogy mindenre volt bibliai idézete, ami az egyik legidegesítőbb vitamódszer, mert formálisan szűntelen igaza volt, de lényegében soha. De nem ez volt a fő baj.

A lelke azolta ott bolyong a barokk templomtorony körül, süvít és cikázik a magosban, leszaggatja a barokk sisak bádogát, elkergeti a fecskéket, visítása visszaverődik a városházáról, hogy a szekuláris hatóságoknak se legyen nyugota. Ezt a visítást hallani a katolikus templom felől, ül az egyszeri túrista a parkban, bámulja a szökőkutat és ez a visítás van, keresed, honnan jöhet, hát a templomtoronybul.