Akkor már vége volt a napnak, hazafelé mentünk a szállodába.

Buszra várunk Pörböly határában, az 55-ös országút mellett a padkán ülve, fél óráig nem jött, és Potek egyre indulatosabban hangoztatta nézeteit, miszerint idegen autóba nem szabad beszállni (amit egyébként helyeslek) (de most velem volt). Eleinte a nyakamban ült, hogy még véletlenül se szaladjon ki az útra, de elég hamar elfáradt és lekéredzkedett, amit csak akkor voltam hajlandó megengedni, ha ülve marad és nem áll fel a padkáról. Megígérte, és nem is állt fel.

Én minden elhaladó autónál megjegyeztem, hogy ide befértünk volna, ahová tényleg befértünk volna. Ő ingatta a fejét és vitatkozott. Amikor egyetemista voltam, stoppoltam néha - mondtam. Erre megállt egy Renault Thalia, pedig akkor már nem is integettünk az autóknak, ennek se.

Dráma. Potek alig bírja ki, kapaszkodott belém, én nem mehettem oda, nem eresztett.

Aztán 2 perc múlva jött egy busz, ami nem állt meg. Mert gyorsjárat volt, a kurva anyját. Csalódás, gyermekem sír a méltatlanságon.

Aztán megint 2 percre rá jött egy másik busz, ami bevitt Bajára.