Vacsoráztunk, ő a puha, előre szeletelt kenyeret szereti, aminek olyan íze van, mint a gipsznek.

Kimászott a kádból, megtöröltem, bár a kezét is lusta volt felemelni, hogy megtörölhessem a hónalját, felvette a fürdőköpenyét. Puha! Puha! A fürdőköpenynek vastag bolyhos öve van, kösd meg hát. Nagyon büszke a csomókötési tudományára. Az ovis csoportjában csak egy kislány van még, aki tud csomót kötni. S mert én tanítottam meg csomót kötni, ez minket összeköt (a csomó).

Ráfeküdt a hasamra és tévét nézett.

Rajzoltam neki mintavételi plotot és ahol a koronák nem értek össze, oda egy nyulat, felülről. Azért volt érdekes, mert hogy is néz ki a nyúl felülről? Ez a feje, ez a teste, ezek a lábai és ezek itt, a két oldalra lelógó fülei. És mi látszik az emberből felülről? A haja, és? A válla, igen.

Elmagyaráztam neki, hogy mi a lemma. A lemma egy segéd-állítás. Egy kisebb igaz dolog, ami segít mondani egy nagyobbat. Azt állítod, hogy a sárga kacsa minden más kacsát el tud vinni a hátán. És ezt úgy bizonyítod, hogy a sárga kacsa sokkal nagyobb, mint a többi - ez a lemma. Tehát ebből következően a sárga kacsa hátán az összes többi elfér. És Potek értette.

Megértette, hogy mi a mintavétel. Ha veszel egy nagy kenyeret... tudod, amikor én gyerek voltam, négyen laktunk együtt, és nagy kenyereket vettünk, ekkorákat, kétkilós kazincbarcikai kenyereket. És ha megetted a csücskét, akkor azt gondoltad, hogy a többi is olyan lesz, olyan ízű és olyan puha, mint a csücsök. És az erdész is csak egy kisebb körben számolja meg a fákat, és azt gondolja, a többi is olyan. Ez a mintavétel.
- És te vagy az erdész?
- Én vagyok.