Az újpesti indiánok a hó hulltával különös szertartásokba kezdenek. Állataikkal és kicsinyeikkel a mezőre vonulva emelnek bálványokat, a görgetett hótömbök nyomán különös vonalas rajzokkal szórakoztatva a levegőégből alátekintő istenüket. Ó, szomorú trópusok.

A keleti síkon a tarisznyarák emberfeletti méretarányú képe díszlik. Délen a gigantikus orsó alakú tárgy, talán űrjármű vagy léghajó, egy széles tárhasználatú, egyenes vonalakban gondolkodó apuka műve, aki két irányváltással, oda-vissza haladva oldotta meg a hógömb-görgetést, a görgetés kiinduló- és célpontjának szükségszerű azonosságát (közeliségét). Nyugatra a hosszú hajú mítikus hős küzdelme ábrázolódik, bokájába vadállatok, talán farkasok kapaszkodnak, de a népi hérosz küzd vitézül.

(A szertartás dokumentációja északi fekvésű nézőpontból készült. Az ábrán az északi irány lefelé mutat.)