A Flippermúzeum (1137, Bp. Radnóti utca 18.) egy játékbarlang igazából, egy gépparadicsom. Még sört is adnak, csak cigizni nem lehet. Egy meglepően nagy, és a várt módon sötét pince Újlipótvárosban, ahol saccra 150 flipper áll egymás mellett sorban, és szabad játékra van állítva mind. Főleg mechanikus oldtimer játékok, és kevés elektronikus.

Érted, ide be lehet szabadulni jutányos összegért.

Potek nem annyira élvezte, nem érdekelték a játékok, de átragadt rá a lelkesedésem, és cipelte magával a kék ikeás sámlit, amire fel tudott állni, általában a golyót lőtte ki ő nekem. A flippereken a karokat oldalt nem volt kedve nyomkodni, és az olyan gépek sem érdekelték, amik elég alacsonyak voltak ahhoz, hogy lássa őket. Viszont volt egy teke, amin együtt tudtunk játszani, egy régi, faépítésű gép volt, ahol a golyót egy görgő pörgette fel egy helyben, a golyó és egy forgatható, U-alakú perselyben állt, és azzal lehetett célozni; és amikor elengedted, egy pöcök lelökte a görgőről a golyót, és saját forgása miatt nekilendült a persely nyitott oldalán kivágódva. Megoldani elvi kinematikai problémákat rugókkal és herkentyűkkel, adott a mérnök, a golyó és a sík, a mozgási pályák, az erők igaziban, ki lehet próbálni - ez a flipper.

Nem voltam ügyes a flipperekkel. De nagyon jól lőttem a légpisztollyal (940 pont) a nagy kacsákra, medvékre, amik elvonultak a shooting galery-ben, azt tényleg élveztem.

Potek nagyon fáradt volt a végére, másfél óra után jöttünk el, a nyakamban kellett vinnem.

Be voltam zsongva, és mondtam neki a metrón, hogy képzeld el, hogy mi vagyunk a kis flippergolyók, én a rendes játékgolyó, te a jutalomgolyó, és visz minket a gép egy pályán, a síneken, és majd valahol kidob. A Deák téren, remélhetőleg, és kattogott tovább a metró alattunk. Nagyon tetszett neki az elképzelés, láttam az arcán az átváltozást, amit a felismerés okozott. És feltette az istenképhez vezető kérdést, hogy jó-jó, de ki mozgatja a karokat?