Tenk. Idős úr oktatja az unokát a  kocsma teraszán. A gyerek várt valamire vagy valakire, nem az öregre figyelt, oda volt ültetve.

- Nekem nem facebook van, nézzél rám?! - csak fabak. A fabak, azon kell fát vágni.
- De papa...
- Lehet rendelni, műfűt, meg lehet mondani nagy legyen-e vagy kicsi. Azzal kéne az udvart megcsinálni, nem kell nyírni, nem kell locsolni, nem kell fizetni a vizet, de főleg nem kell nyírni. Azzal kéne.

Csak a belet eszik ki.

Mint térkép e táj, ha egészen közel hajolsz. A volt pocsolya mélyén nagyobbak a repedések és nagyobbak a szigetek, kívülebb a sekélyesebben kisebbek és kisebbek. Egész nap veszekedtek (cívódtak) a melegben, cívódtak és dugtak. De érzelmesen ám, mindkettőt. Bőrét kihorzsolta a címadó. Mint egy gyerek, 5 évesen. Összeveszik vele, és nem akar kibékülni, mert annyira fontos neki, hogy bántatlanul megteheti. És a feloldások. "Szeretlek, te hülye" - mondja egy helyütt, és a mellére húzta a fejét, szorosan. "Nagyon szeretem kefélni ezt a lányt." Ígér fűt-fát. Csodálatos nap. Próbált állásból belehugyozni a kétujjnyi repedésekbe. "Nedvemet neked adom, anyaföld" - mondta.

Macska az úton / már túl van a dolgon / és nélküle száll az idő.

Énekelj velem. Na gyerünk, énekelj, ne finnyáskodj.

Az sztk-ban ülök. Az ajtó néha kinyílik és emberi hangon a betegeket szólítják, a várón végigfut a zavar és az izgalom. Pár pillanat feszültség, amíg a szerencsés feleszmél és felemelkedik helyéről. De mi van, ha nem hallja? Hiszen ez a fül-orr-gége. A gégészet. Mi van, ha süket? Magától értetődő, hogy pont itt lehet a beteg süket. A váróban a padokról minduntalan lecsúszol, de lehet bámulni a régi újpesti víztornyot. Onnan süt a nap. Át az ablakon. Éles árnyékokat rajzol. Végignézed ezeket a látványokat, a fény által megkülönböztetett testek és formák egymástól elválásának élességét. Végül f9-re végeztem.

Egy tacskó-keverék. A metróban. A Kossuth téren szálltak ki. (Bemozdult, ja.)

Megint lesz egy ágy, egy gyerek, egy ebéd egy helyen.

Egyszer egy sirály
meg akarta tréfálni a szelet
úgy akart elrepülni a tizedik emelet felett
hogy éppen csak érintse, súrolja
a billegő örvényekben
ami nem kis dolog
s amint megpróbálta
a panel odahajolt hozzá
és összeütköztek
(nem lett semmi baja)
(én mindenkit megmentek a versben)

Mert a panelek hajlongnak
a hegesztett vasváz rugalmas
a beton rései engedékenyek
s a panel ring
mi itt a tizedik emeleten jól alszunk

Akkor voltam a legboldogabb az életemben, amikor varrtam.

A Vajda Péter utcában volt a tanfolyam, bent a józsefvárosi dzsumbujban, fizettek érte, OKJ-s kiugrási és megkapaszkodási kísérlet volt, adtak félmillió forintot, hogy elvégezzük a tanfolyamot. Korábban, amikor jelentkeztem, még nagyon jó helyen volt, a Corvin megállónál, de rájöttek maguk is, hogy nekik az túl jó és kimentek messzebb.

Három nő vitte a képzést, mind a hármat Évikének hívták. Elegük volt már az Évikékből. És a főnökasszony, egy göndör, idősebb nő. Az egyik szabást tanított, a másik varrást, a harmadik már nem tudom mit, ja, divattervezést. A divattervezők maguk fizették a tanfolyamot, nekik nem járt az állami támogatás.

Mindenki beszélt a tanfolyamon.

Tiszta helység volt, minden foglalkozás után felsöpörtünk. És olajosak sem lehettek a gépek, mert összefogták volna az anyagot.

Gyorsvarrógépek voltak, szürke, kopottas fémtömbök, alul a búgó motor, meg a pedál, amit lábitónak hívtak. Egy ipari varrógép csak egy dolgot tud: gyorsan és egyenesen varrni, cikk-cakkot nem, arra egy másik gép volt, az interlock.

Volt egy nagyon jó nő, magas és hosszú hajú, olyan jónő-formája is volt, akinek volt egy kinyalt csávója, és a nő állandóan arról mesélt, hogy a szilvesztert egy dunai hajón szeretné tölteni, ahol zene szól és tűzijátékot lehet bámulni a víz felett, és vacsoráznak, de a csávója otthon akart rockzenét hallgatni és kefélni szilveszterkor, és sose mentek a Dunára hajón vacsorázni. A nő mindig azon jajveszékelt, hogy sosem fogja felvenni az estélyi ruháit.

Volt a Gitta, egy mocskosul nagydarab, cserfes szájú cigány nő, aki arról beszélt, hogy korábban rákja volt és minden nap vért pisilt. Nagyon lelkes volt, otthon is varrt és tényleg megtanult varrni az ipari varrógépeken is, és varrni tudott magának ruhákat, ami testalkatát tekintve nagy segítség volt neki, ekkora darab emberre nehéz ruhát venni. Jó hangja volt, esténként lokálokban énekelt édeskés és szeretetteljes slágereket, kicsit meg is szedte magát és tudott venni egy lepukkant panellakást a legrosszabb kőbányai lakótelepen, és összejött egy rokkantnyugdíjas férfival és nagyon boldog volt emiatt és a lakás miatt. A rokkantnyugdíjasnak is elmesélte, hogy vért pisilt minden nap. Neki is minden nap elmesélte, mert azt hitte, hogy az övék egy nagy szerelem, és nem szerette érteni, hogy a lakás miatt növekedtek meg az esélyei.

Csupa nő volt a tanfolyamon, majomsziget.

Volt egy másik nő, aki fodrász volt, házhoz járt hajat festeni, meg volt beszélve, hogy a kuncsaft milyen festéket vegyen, azt rákente, bedolgozta, de sosem sikerült olyan színűre, mit tervezték; mire a fodrász lebaszta a kuncsaftot, mint a pengős malacot, hogy hogy lehet ilyen festéket venni, meg egyáltalán, az élet. Sosem volt megrendelése másodszor is.

Volt a Marika, egy alkoholista, nagyon ritka, csomókban álló hajjal, mindig mindent elrontott, és akkor az Évike megkért, hogy segítsek neki, hogyan kell kitűzni a zsebet, és akkora Marika hálásan nézett, de újra elrontotta. Sokat hiányzott is a tanfolyamról. Volt egy kislánya, egy már felnőtt lánya, akit a kislányának hívott mindig, ő a kislányáról beszélt, de már nagyon régóta a szüleivel élt, akik eltartották, mert elvált, de a kislánya rábeszélte, hogy menjen el erre a tanfolyamra.

Volt egy nagyon fiatal nő, neki is volt pasija, de az csak arra használta, hogy elvitte a család különböző ingatlanjaiba takarítani. Másfél-két hétig le se szarta, aztán felhívta, elvitte egy családi házba, hogy kitakarítson, aztán a végén meg is dugta, gyorsan, szívességből. Ez a lány kicsit fogyatékos is volt, no egyik sem volt nagy ész, de ő azért fogyatékos is volt.

És volt még a Szilvi, akinek szőke haja volt és telt szája, és a portás udvarolt neki, az egyetlen férfi a tanfolyamon, és a portás azért udvarolt neki, mert azt hitte, hogy a Szilvi majd leszopja. Le is szopta végül. A sorsoknak be kell teljesülniük. A portás mindig meghívta kávézni, vett neki kávét az automatából. Egyes férfiak olyan előzékenyek, hogy megelőlegezik a kávét.

pernahajder, párnahider