Vacsoráztunk, ő a puha, előre szeletelt kenyeret szereti, aminek olyan íze van, mint a gipsznek.

Kimászott a kádból, megtöröltem, bár a kezét is lusta volt felemelni, hogy megtörölhessem a hónalját, felvette a fürdőköpenyét. Puha! Puha! A fürdőköpenynek vastag bolyhos öve van, kösd meg hát. Nagyon büszke a csomókötési tudományára. Az ovis csoportjában csak egy kislány van még, aki tud csomót kötni. S mert én tanítottam meg csomót kötni, ez minket összeköt (a csomó).

Ráfeküdt a hasamra és tévét nézett.

Rajzoltam neki mintavételi plotot és ahol a koronák nem értek össze, oda egy nyulat, felülről. Azért volt érdekes, mert hogy is néz ki a nyúl felülről? Ez a feje, ez a teste, ezek a lábai és ezek itt, a két oldalra lelógó fülei. És mi látszik az emberből felülről? A haja, és? A válla, igen.

Elmagyaráztam neki, hogy mi a lemma. A lemma egy segéd-állítás. Egy kisebb igaz dolog, ami segít mondani egy nagyobbat. Azt állítod, hogy a sárga kacsa minden más kacsát el tud vinni a hátán. És ezt úgy bizonyítod, hogy a sárga kacsa sokkal nagyobb, mint a többi - ez a lemma. Tehát ebből következően a sárga kacsa hátán az összes többi elfér. És Potek értette.

Megértette, hogy mi a mintavétel. Ha veszel egy nagy kenyeret... tudod, amikor én gyerek voltam, négyen laktunk együtt, és nagy kenyereket vettünk, ekkorákat, kétkilós kazincbarcikai kenyereket. És ha megetted a csücskét, akkor azt gondoltad, hogy a többi is olyan lesz, olyan ízű és olyan puha, mint a csücsök. És az erdész is csak egy kisebb körben számolja meg a fákat, és azt gondolja, a többi is olyan. Ez a mintavétel.
- És te vagy az erdész?
- Én vagyok.

Vegyél feleségül egy olyan nőt
Aki ha asztalnál ül, kanalaz
Ha kádban fekszik, dúdol
Ha temetésen van, sír.

Szárazság volt és hőhullám, mindenki szabadságon van, augusztusban szegényes a piac. Nem is csak a növények viselik rosszul, hanem senkinek sincs kedve a tűző napon dolgozni velük.

Ha kihal ez a generáció a zöldségtermesztésből, mit fogunk enni? Ööö, ugyanazt drágábban. Kézműves eljárások, háti permetező, bolgárkertész bakhátak, elárasztó öntözés volt nagyapám módszere is. Jellegzetes viszerek. Rokonságom zöldségtermelő-paraszti vonulatának egyetlen sarja (népi sarjadék, te) sem akar mezőgazdasággal foglalkozni, finoman szólva.

Ez a módszeres, szisztematikus, gondoskodó kegyetlenkedés (ami a fűnyírás érzelmi állapota), kifejezetten jól áll nekem.

A gödöllői HÉV vonalán valahogy nagyon sok van belőlük (explicit nácikból) (személyes benyomás, nem mintavétel).

Egy magyar címeres e-cigi készülékről beszélgettek. Az egyik elővette, megmutatta fajtársának, megbeszélték, elrakta. Terpeszkedett, kitörölte a csipáját. Volt normakövető bkv-bérletük a telefon tokjába tolva, mint minden rendes kiskamasznak.

Be volt dobva vagy ki volt ragasztva ide a liftbe egy hirdetés, hogy elvisznek használt elektronikai cikkeket, na azt idehívtam, és jött ide egy ember, egy női ruhába öltözött férfi, úgy nézett ki, mintha az AIDS végső stádiumában volna, vannak ezek a felvilágosító filmek, amiben a végső stádiumot bemutatják, na ő úgy nézett ki. Egy klumpa papucsban csoszogott, pántocskás topja volt és női nadrágja, hosszú hajában női hajgumi, és elképzeltem, hogy ha én ezt egyedül engedem be, én szörnyethaltam volna. A férjem engedte be. És ez az ember megemelte a gáztűzhelyet, azt a régi, szörnyűséges állapotban levő gáztűzhelyet, amit mi a férjemmel ketten sem tudtunk odébbtolni, felemelte egy molnárra, rápakolta még a kisebb elektronikai cikkeket, és elment velük. Nyögött alatta a lift, nehéz volt mint a fene.

Szépen elvitte ingyen, nem csinált semmit se, de ijesztő az volt nagyon.

Akkor már vége volt a napnak, hazafelé mentünk a szállodába.

Buszra várunk Pörböly határában, az 55-ös országút mellett a padkán ülve, fél óráig nem jött, és Potek egyre indulatosabban hangoztatta nézeteit, miszerint idegen autóba nem szabad beszállni (amit egyébként helyeslek) (de most velem volt). Eleinte a nyakamban ült, hogy még véletlenül se szaladjon ki az útra, de elég hamar elfáradt és lekéredzkedett, amit csak akkor voltam hajlandó megengedni, ha ülve marad és nem áll fel a padkáról. Megígérte, és nem is állt fel.

Én minden elhaladó autónál megjegyeztem, hogy ide befértünk volna, ahová tényleg befértünk volna. Ő ingatta a fejét és vitatkozott. Amikor egyetemista voltam, stoppoltam néha - mondtam. Erre megállt egy Renault Thalia, pedig akkor már nem is integettünk az autóknak, ennek se.

Dráma. Potek alig bírja ki, kapaszkodott belém, én nem mehettem oda, nem eresztett.

Aztán 2 perc múlva jött egy busz, ami nem állt meg. Mert gyorsjárat volt, a kurva anyját. Csalódás, gyermekem sír a méltatlanságon.

Aztán megint 2 percre rá jött egy másik busz, ami bevitt Bajára.

Az egyik horgásztartó tövében lettünk figyelmesek, a deszka stég tövében, a pallók fölött áthajolva.

A hím folyami géb kicsi mélyedéseket ás magának a part közeli sekélyesben, a farkával serényen motollálva felkavarja az iszapot, és úgy. Elkergeti onnan a konkurenciát, a fészket foglalni nem tudó kisebb hímeket rövidebb kitörésekkel hajtja messze, majd hirtelen modort vált és nyájasan várja a nőstényeket. Nehéz lehet ez, ezek a párzási hangulatváltások. De a nőstények megjönnek, esztétikusan a fészekbe úsznak, hasukat a felszín felé fordítják és a rájuk úszó, rátapadó hímmel együtt, egy ritmusban, kis átmérő körül igen erotikusan körbe-körbe forognak a fészek kicsi tányérján, majd a nőstény távozik.

Ezt figyeltük meg nagy csendben, nagy csodálkozással, minuciózus moccanatlanságban. Az én elmém mást sem csinált, mint megtorpan és megtapadt valamin, állandóan meg van torpanva. A buddhizmus magyarázói szerint ez nem jó.

Kiskörén pedig, hogy lehajolt a rigó, és megnézte a lába közt, hogy odaszart-e. Hogy tényleg odaszart-e az imént, ez a kérdés volt a mozdulatban, nem hitte el a belső érzést a rigó magának.

A poroszlói plébános túl sokat kefélt, és elvitte végül az ördög. Megtetszett neki az asszony, reámászott, elkárhozott az a pap. A kettővel ezelőtti atya, úgy mondják. Meg volt neki az is, hogy mindenre volt bibliai idézete, ami az egyik legidegesítőbb vitamódszer, mert formálisan szűntelen igaza volt, de lényegében soha. De nem ez volt a fő baj.

A lelke azolta ott bolyong a barokk templomtorony körül, süvít és cikázik a magosban, leszaggatja a barokk sisak bádogát, elkergeti a fecskéket, visítása visszaverődik a városházáról, hogy a szekuláris hatóságoknak se legyen nyugota. Ezt a visítást hallani a katolikus templom felől, ül az egyszeri túrista a parkban, bámulja a szökőkutat és ez a visítás van, keresed, honnan jöhet, hát a templomtoronybul.

Platón: Kritón. Fordította Devecseri Gábor. Állati hosszú szavakat írt egybe.

Kritón az a pasi, aki bemegy Szókrátészhoz a siralomházba és beszélget vele annak kivégzése előtt 1-2 nappal. Inkább csak bambán helyesel az öreg komótosan és csúfondárosan lépkedő kérdéseinek, ahogy az felépíti a teljes indukcióját; és Kritón reménytelenül temeti a fejét a kezébe, hogy nem lehet vele mit kezdeni.

Szókrátész nagyon fárasztóan, igen hosszan lamentál. Az erény módszertanáról, a minőségről és arról, hogy mit érdemes és mit nem. Újra összerakja és megvédi az integritását, csodálatos mégis, de nagyon idegesítő.

Úgy gondolta, hogy a város és közössége azok a törvények maguk ("elénk állnának a törvények és a város közössége"), amiknek engedelmeskednie kell, és magánemberként nem boríthatja fel azokat. Nem szökhet meg akaratuk ellenére, úgy, hogy érveit azok el ne fogadnák. [Most Kósa Lajos korában mit lehet erre mondani?] És a törvények azért vannak ebben a pozícióban, mert velük megegyezett erről [társadalmi szerződés]. Mert a város és a törvényei hoztak létre téged, neveltek helyeslésed szerint, akkor elfogadnod kell-e, ha e város pusztulásra ítél? El kell fogadnod.

Sokáig folytat egy képzeletbeli beszélgetést a Törvényekkel, akik elé állottak.
Végigtekinti életét.
Egyesült törvényeivel.

Megkülönböztette a törvényeket az emberektől. Szerette polgártársait idegesíteni, pedig legjobb szándéka ellenére tette. Ez érthető?

"Nincs mit mondanom, kedves Szókratész."