A nap eseménye az új kutya.

A kis labrador. Jöttünk haza a sírkertből, mert annyi költővel találkoztam, és sok volt nekem az érzés. Ennyi utcanév egy rakáson.

És Sz.J az ajtóban várt a kis fekete labrador-keverékkel. 3-4 hónapos lehet, és egyből rávágtam, hogy már láttam valahol. Ma reggel Sámli sétáltatásánál találkoztunk, egy idősödő nővel volt.

Pajtás #566. Rengeteg energiája van, állandóan csinál valamit és állandóan rosszat. Nem szobatiszta, gyakran, lelkifurdalás nélkül és rendszertelenül piszkít a lakás véletlenszerű pontjaira (megyek takarítani, papírtörlő és mop). Izgatott, fel van spannolva, így állandóan iszik és állandóan pisil. Egyébként tisztán tartott, jószagú, kicsit tejes illata van, és jó súlyban van. A mellkasa bal oldalán és a hátsó lába második ujjain kis fehér jegyeket visel. A fogai tűhegyesek és szereti harapdálni az ember kezét játékból; fáj, engeded el.

Meghatóan ártatlan és szép jószág. Bolondul játékos, gyorsan tanul és nincs benne semmi rosszindulat. Agilitás és dac annál inkább. Tényleg nagyon tetszik. Sz.J egy ponton meg is gyanúsított, hogy magamnak akarom, pedig azt viszonylag rövid idő alatt megállapítottam, hogy az egyre kevesebb időmet nem egy kutyával akarom tölteni.
Megszeretett egy teniszlabda-méretű labdát, azzal elég sokáig elvan.

Úgy érkezett, hogy egy rövid, húsz centis piros nejlonpóráz volt a nyakában, úgy, hogy a hurkot tették a fejére és a karabíner lóg szabadon, csapkod. Elég régen tehették rá, mert a kutya azóta belenőtt, már nem lehetne levenni a fejéről, és előbb-utóbb megfulladna, ha le nem vágják. Azért ez még odébb van, közvetlen veszélyben nincs az állat. Vékony is ez a piros póráz, nincs egy centi, még ekkora baromságot.

Képtelen nyugton maradni, minden lében kanál, zajong, tiblábol, puhamancsú ugrásokkal táncol, mindent a szájába vesz, fel-alá rohangál a lakásban, mindenhová beszagol és ellopja a papucsot. Szeret a konyhapult alatt kúszni. Nehezen érti meg, hogy azt szeretnénk tőle, hogy feküdjön nyugodtan és halkan, amikor Potek alszik, illetve szerintem érti, de a vére ki nem bírja. Otthon valószínűleg mindenhová felmászhatott és minden meg volt engedve, itt a kanapé tilos, ezt megértette. De próbálkozik azért. Annyira más ritmus, hogy néha a durvaságig határozott vagyok vele, de nem veszi zokon. Tudod, én tisztelem a klikkelős brigádot, de nem próbáltam ki és sosem értem rá.

Sámlit idegesíti; a tacskó mereven fekszik a párnáján, a süvölvény folyton odarohan hozzá és játszani hívja, morog és ugrál előtte, és ha véletlenül nekiborul, az öreg kutya kitör és megcsípi, kis fekete szőrpamacsok maradnak a fogain. Nem kéne ennyit duzzogni, ez sem szimpi.

Potek elég jól bírja, nem ébredt föl a nyüszögésére.

Természetesen Sz.J a kedvence. Sz.J egyből védnökséget vállalt, később bepánikolt, hogy mi lesz. De azt mondja, nem gondolt arra, hogy megtartja. Este már azt is megígérte neki, hogy ha felébreszti a gyereket, kivágja az utcára (és komolyan is gondolta).

Tacepaóztunk a környéken és feltettük kutyás szájtokra; ha hétfőig nem lesz meg a gazdája, menhelyen fog kikötni.

Nincs neve, ez benne a legfurcsább. Néha pokol-neveket mondok neki: Bendegúz, Belzebúb, Lucifer, de nem hallgat rájuk. Valószínűleg semmire sem hallgat.

Aludj jól. És ha valami baj van, kelts föl nyugodtan, segítek.
Mi baj lenne?
Takarítani kell, idegösszeroppanásod lesz...
Az már most is van.
Ezzel, gondolom, akkor is tisztában voltál, amikor összeszedted, nem? - költői. Sz.J nem tud higgadt maradni, ha felelősséget vállal.

Hisztispicsa érzelmi zsarolás. A cuki mentett kutyáknak nem ezer lájkra van szükségük, hanem arra az egyetlen nőre, aki hazaviszi őket.
- Kiteszed face-ra?
- Nem. De megírom.
- Mit nem? És mit írsz meg és hova? Őt még csak 21-en lájkolták. Ezen az arányon javítanunk kell. Én nem tudom, neked kell.
- Nem teszem ki. De megírom, amit tapasztaltam és gondolok róla, a reklámérték meglesz. Ha ki akarod tenni, regisztrálsz és kiteszed. Csalán, saját farok.
- De hova írod meg? És akkor már mennyivel lenne bonyolultabb egy linket is tenni mellé? Ha neked ennyit se jelentett ez az állat akkor kurvára félreismertelek.
- A saját blogomra. És természetesen ilyenkor linkek vannak. Kedves, a kérdéseidből látszik, hogy fogalmad nincs, miről beszélsz. És hogy kinek mit jelent ez az állat, az megint másik kérdés.
- Hát a te blogodat aztán sokan olvassák. Igen, nem vagyok facebookon, de te igen. Gondolom két gombnyomás lett volna, de te ennyire sem vagy képes. Remélem fájni fog a fogovosod.
- Mé', szerinted ismerősöm több van, mint olvasóm? Ha kutyákat akarsz tolni, akkor csinálsz magadnak reget. Igen, fájni fog, mindig fáj.

Nem adok neki vizet, illetve adok, de nem ihat állandóan, ezért nem is pisil állandóan, ha mégoly izgatott is. Jeee.
Meg van kötve, a kanapé lábához, legalább lokalizálható a kártétel. Így a saját pórázát rágja. Azt is le kellene vágni róla, még egy ekkora baromságot. De ez a játék is elfoglalja, a pórázrágás. Játszani kellene vele, napi 12 órán át, és boldog lenne; néha, amikor ráérek, megpróbálom megnyugtatni, akkor 5 percre elhallgat.
Hol a labdád, te hülye?
Nem haragszom rád, de maradj csöndben. Felébreszted a gyereket.
Minden megragadja a figyelmét, most a galambok az ablakban. Megugatja.
Nem akarlak többet fenyegetni, a következő megint fájni fog. (Fel is rúgom meg le is szorítom, mikor mi jön ki, egyik sem szép dolog tőlem). Tényleg szar lehet neki, semmit sem szabad.
Észreveszi magát, lecsillapodik, simi.

Most telefonált az Illatos útra, állítólag eljönnek érte.

Nincs ez másképp.

F11-kor jöttek érte, két, kék kezeslábast viselő férfi, kedvesek voltak és látszott az arcukon, hogy... hát a szánalom, a kegy (képzetlen-fosztatlan). Sétálni voltam vele éppen, és a kutya egészen jól működött a fojtóval 20 perc után: megértette, hogy mit akarok tőle (figyeljen rám és ne rángasson). Az uraknak hadarva elmondtam, amit tudtunk róla. Elővettek egy leolvasót, chipje persze nem volt.

Figyelj, próbálj meg viselkedni és együtt élni másokkal, mert nem leszel senkié se. Oké? Vigyázz magadra.

14 napig veheti át a gazdája, aki minden bizonnyal nem fog jelentkezni érte, és remélem, a poklok kövein serceg a lelkifurdalástól. Két hét utána örökbe lehet fogadni.

Még bizonyos ragaszkodás is kialakult benne, láttam rajta, ahogy a fiatalabbik gyepmester öléből visszanézett. Rám. A kutya, akit egy napig ismertem, és széjjelhugyozta a komfortzónámat.

Az Illatos útról az első nap vitték el, mihelyst szabad volt. A két hét után. Vonzó és mázlista, el fogom felejteni.

Megvettük a fűszellőztetőt, remélem holnap ki tudom próbálni, mert eddig hideg volt, meg olyan vizes a fű, és ezért úgy döntöttem, hogy nem koszolom.

Koszolom. A kést nem vérezem. A tollat nem tintázom. A baltát nem fázom. Az ekét nem földezem.

Ma földvásárlást rendeztem. Na nem hektárokat, csak 2 db 20 literes zsákot, de azt is elég volt felvinni a buszra, mert az egyik szállítmánynál nem a Neoplán jött hanem a Man,

padló alacsony, padló félmagas, Miskolc up to date

arra meg csak lépcsőn lehet feljutni.

Ween: Tender Situation

Potekkel, az ugrálós félóráink visszatérő attrakciója, amikor izzadt mellszőrzetembe tapadva szívja magába a tapasztalatot. Elég intenzív a lábmunkám ilyenkor.  Apád vadsága és keletiesen sárkányos energiái. Erre a számra rángatózva kell mozogni, rovarszerűen, vagy mint egy gyilkosabb és kiszolgáltatottabb hangulatú kékcinege feje az etetőn. Nem kapkodva, hanem gyorsan és az életküzdelem totalitásával. A Crocs papucs kiválóan ugrálható a parkettán, és az alsó szomszéd sem reklamált még. Kétméteres otttermésekre vagyok képes. A kezemet, maximum az egyik kezemet tudom használni, mert a másikkal fogni kell Poteket. Az anyjának azt szoktam mondani: az alapértékek átadása folyik. A végére bűzlünk, a gyerek boldog, én is.

My baby wants rock'n'roll.

Potek, megeszed, amit főztek. Korán érsz. Tiszta boldogságodat módszeresen mérgezem. Felkészült leszel és mert így: szabad.

State this ache as the final break
Tender situation - create a good illusion
Feel the grip of your salvation
This is indeed a tender situation

Make a move man, state your case
Taste the waste man, taste the waste
What is your place in my glorification
Yeah, this is really a tender situation

Get off the pot man, shake and bake
Taste the waste boy girl, taste the waste
Pump it up or stray from that old station
Yeah dude this is really a tender situation

Az olasz a Batthyány téren, az egyik kedvenc városbámulós helyem. Van egy ablaka, amiből rálátni a placcra, szemben és egészen a metrómegállóig, hever a lábaid előtt.
Szia, hogy vagytok? Semmi, csak volt 5 percem, és felhívtalak.
A saját gondolataimat sincs időm bámulni.
Mióta elvesztettem őket. Mert nem érek rájuk. A város lesz így, ami kitölti e helyet a két szem mögött, a varratok, ööö, ketrecében.

Belső sportom olvasmányaim szerint viselkedni, kipróbálni felszedett, nemsajátom érzéseket. Persze elég egyféle könyveket olvasok.

A buszon a mellettem ülő idősödő férfi zavartan megkért, hogy kapcsoljam be a telefonját, mert a bíróságon ki kellett kapcsolnia. Nem volt jó bőrben. Hosszan mentegetőzött és sajnálta ügyetlenségét. A kezembe adta a készüléket. Megkerestem az olcsó Samsungon a behajtani tilost, megnyomtam neki, nem volt rajta pin. Nagyon hálás volt, így azonnal hívást kezdeményezett és oda is elmesélte kisszerűen megalázó helyzetét. Felszabadult mondataiban "nagyon kedves fiatalembernek" nevezett. Elmúltam 40 és ápolatlan szakállat viselek.
A digitális szakadék felett átívelő közöny.

A postás sorsjegyet is árul. Ő szociális intézmény, beül a Kisvakondba pihenni. Csendes, kövér, szolgálatkész ember, felveszi a témát, amit mások, például a pörgős csapos maca, elejtenek. Ennek jelentőségét alulbecsüljük a politológiában. A vendég is nő, a neve Alma, és szőke. A piramisost szeretem, mondja, azt jó sokáig lehet kaparni. Álmos picsahangja van.

Futok a vonathoz, az utolsó másodpercben csípem el, a hátam megett szisszen össze az ajtó. A srác végignézi a produkciót. Ötletet lop és átveszi a szerepemet, liheg a telefonba, lihegést imitál és mesél a nőjének. Vagy a mamájának. Hogy késni fog, sajnos, majdnem itthagyta a vonat, képzeld.

Egy férfi bőrfüggelékekkel szétbombázott arca. Nem merem ráemelni a tekintetemet. Pária az emberek közt, mindenhová egyedül megy, a kávézóban babrál a céges bélyegzővel. Elképzelhetetlen, hogy lehet ehhez az archoz hozzáérni, és minden ilyen gondolat agyonvágja a humanitárius minimumot bennem, melyet éreznem kellene elhatározásom szerint. És borotválkozni? Szinte lehetetlen. Gusztustalanul ronda, nem lennék hajlandó megcsókolni, még ha a lánya lennék is.
Le kell vetetnem a karomról azokat a szarokat.

A kultúrát úgy képzelem, mint egymás mellett futó, különböző sebességű mozgójárdákat. Ahogy öltözködsz, amit olvasol, amit fogyasztasz, amilyen nővel élsz együtt: elhelyezed magad az időben.

Megtelt a vonat, azonnal indulunk. 13 perccel ezelőtt még egyedül ültem a termesben, azóta a közönség megtöltötte. Az elővárosi lakosok kiszámított menetrend szerint élnek, érkezésük pontos. Olyan hirtelen történt. Én országos viszonylatokhoz vagyok szokva, oda beülnek fél órával korábban.
Farkas József Szerencsés Lászlóval csetel a facebookon. Itt mellettem, konkrétan. Nem bírom nem látni. Csivit, nincs tartalom. (De legalább Operán.) Az internet már nem szexi.

Buszsávok kellenek. Én szeretem, amikor a hetes nekilódul a buszsávnak.

Magas sarok, keskeny kabát és hosszú egyenes haj, ringó járás, a zebrán bezsebelt oldalpillantások, a villamoson még városi lány, kiér a Nyugatiba, a peronon sétál végig, megáll, letér a járda őt megillető látványcentrumából, s a fal mellett cipőjét trampli csizmára cseréli. Hideg van. Munkát szeretne, meglesz, amit akar, ingázni fog.

A Tescoban cetlit silabizáló férfiak állják el a polcok közti csatornákat, tömegesen. Nincs vásárlási rutin, csak a felelősség. Ez még karácsony előtt volt.

Engem nem lehet / elfelejteni. Hogyan írod bele magad mások emlékeibe; regényterv.

Erste, Károly krt-i fiók. Csodálatos dekoltázsa van, high-hill dög, és még ezeken is alacsonyabb nálam, 35 körüli betanuló banki ügyintéző. Másodszor jön az én kisasszonyomhoz.
Tud kérni, de ha egyedül lesz, dühöngeni fog. Körbenéz a termes iroda csendjében, de minden második íróasztal üres, alig van kitől.
Bocs, tényleg nem tudok mástól kérdezni. Van ez a ... - és jön a bukdácsoló szakzsargonba tört litánia.
Mondd azt a kedves ügyfélnek, hogy a fiókos kolléganő megoldja.
Nem merem.
(Kisasszony, magam is sietek, de csak magamban.)

Sohasem vesz semmit. Nem az az ajándékozós típus. Erre ezt a kis izét elrejtette abban a hatalmas fában, de belül ám, és hetekig kerestette velem. Azt hittem, felrobbanok, hetekig felrobbantam, azt hiszem. (Olyan sapkában mondta, amit csak az igazán helyes, közérti viszonylatban finom életet elő idős nénik hordanak.)

Csillogó üvegkristályok díszítik a fülesét, a kis gombot a fülkagyló közepén. Ezek ilyen csajos dolgok és az összhatás, a jónőség megvan, de ha a részleteket észreveszem, lekonyulok az ízléstelenségtől.

A lakótelepi férfi kinyitja az ablakot a 4-ik emeleten, és a hatalmas, murvásan rücskös, homogén felületen ő az egyetlen csillogást okozó beesési szög és textúra, az ő ablaka, ami elé kihajolva egy percre tündököl.

Az egysoros posztok különkiadás #46.

Rászoktam erre, mert meguntam a filteres teákat. Tulajdonképpen azt az ízt nem szeretem a pikvikben, ami talán a papíré, vagy a gyümölcsteák édességét.
Sz.J-nek vannak rokonai Jénén (Jéne), ez egy kis falu Szlovákiában, a határtól 3km-re, ott született Sz.J apja. És ott kínáltak meg vele először.
Csatlakoztam bükki a javasember táborához.
A dombon pedig, ahol kutyát szoktunk sétáltatni, vannak diófák. Egy régen felhagyott kert lehet, mert 20 fa áll sorban az út mellett; ott szoktam dióleveleket gyűjteni, a persze nyáron, hová gondolsz, nyáron, zsebembe gyűröm őket, otthon felfűzöm cérnára és megszárítom. A levelek zizegnek, hullámoznak az ajtófélfán, ha alatta bekapcsoljuk a hősugárzót, a felszálló levegő billegteti őket (télen, tegnap is). Megfigyelésem, hogy az egyetemes emberi kultúra része irizáló leveleket, rezgő levelek árnyékát bámulni, a jelenséget magában foglalja az összes általam ismert magaskultúra (nyugati, kínai és folyományai, muszlim).

Anyámnak írok levelet: ez mindig egy külön műfaj. Mint itt fent. Mintha lehetnék blőd vagy egyszerűsített, vagy hogy vigyázok arra, amit mondani lehet... nem, egyik sem.

Az egérszar szagtalan és száraz, apró, rizsszemekhez hasonló, de sötét színű és annál jóval kisebb, szórásképe jellegzetes.

Egér van a házban, ez már régen világos. Az egér mindig ugyanoda szarik a lépcsőházban: midőn felér a lépcsőkarzat tetejére, annyira megörül saját teljesítményének, hogy szarik. Olyan lehet számára, mint a csúcscsoki. Már egész széles mezőt borít ott az összegyűlt egérszar, abban a lépcsőfordulóban. A havonta bekövetkező lépcsőház-takarítás söpri el ezt az emlékművet, és kezdi elölről a ciklust, indítja újra a felhalmozódást. (Lásd: Egy érdeklődő fiatalember, Tudósok.)

Feltételezem szerint az egér a lépcsőt szegélyező csempesor tetején közlekedik, mert ott átkozott puha talpacskái jóval nagyobb tapadásra számíthatnak, mint a simára koptatott betonfokokon. Ámdebár az egér nagyon ügyes, meglepő helyekre elér, Nagyanyám kamrájában egészen akrobatikus megoldásokra kellett következtetnem, midőn (szóism) visszafejtettem lehetséges útvonalait, s nem kizárt, hogy sportból vagy polgári tartásból mégis a lépcsőn jár. De szerintem ott nem tud.

Ez a hányadik világ problémája?

Ma reggel történt, munkába menet.

Kék Bondot! - és nyújtja felém a kezét, benne pénz, a tekintete kétségbeesett.
Kezit csókolom.
Kék Bondot.
Adjak pénzt? - és már vettem elő a tárcámat, ahogy ilyenkor szokásos.
Kék Bondot.
Mit tetszik akarni?
Trafik van a Török utca elején. Ott, ahol a kocsi megy.
Hozzak magának cigit?
Kék Bondot.
Hány éves tetszik lenni.
Hetven.
És itt megvár?
Kék Bondot. Sötétet.

Átvágtam a zebrán, siettem a trafikba, azon gondolkoztam, hogy akár le is léphetnék ezzel a két sör árával. 100 méterre volt valóban. Életemben először és lehetőség szerint utoljára járok ilyen helyen, a vásárlást röviden intéztem. A pénz nem volt kiszámolva, bőkezűen sok visszajáró volt. Zsebre vágtam a doboz cigit, dohányszemcsékkel kabát zsebébe, indultam el (a celofán miatt persze nem áll össze a dal). Tudom, mit tetszik csinálni jövő tavasszal: a Fideszre vagy az MSZP-re tetszik majd szavazni a 13. havi nyugdíj, az újabb rezsicsökkentés vagy valami hasonló népjóléti baromság reményében - illusztráció a másik tételhez.

Pajtás #565. Ugyanott várt, a sarkon.

Le tetszett fényképezni? - ez valamiért tetszett neki, mosolygott mint a vadalma.
Igen. Boldog karácsonyt.
Engemet?
Igen.
Magának is.

Ittam egy teát, Alan végre felbontotta a tejet, amivel 3 napja szemeztem a hűtőben, de más teje, nem akartam én felbontani. Ha más teje volna, nem iszom oldva. Ma reggel hát tejjel ittam angol teám. Utolsó napom volt ott, Alan rámhagyta a lakást, lecuccoltam az ajtó elé, okés, mindent elhoztam, kiléptem az ajtaján és a kulcsot begyömöszöltem a postanyílásba. Vártam a taxit.

Az autók csendesek, süt a nap, néma idegen hely, konyha, érzésem van.

A szomszédja macskáját nézegetem, a két ház közti korláton szeret. Ma sem enged közel. Spéci norvég erdei macska, nagyon szőrös de nincs túlkulturálva.

Átmegyek a fura szerv-nevű szentről elnevezett vasútállomásra (St. Pancras International, azaz Szent Pankráció, vagy nem tudom, melyik szervéről van elnevezve a szent, talán a hasnyálmirigyéről, a katolikusok nagyon furcsák, és Tandori is 75), keresek egy lockert és leteszem a csomagot, és sétálok pár órát a belvárosban. London az enyém.

Pajtás #564. Szabadidős borbély a borbélyműhely kanapéján, kutyájával (westi), az a kis test, meg kéne fogdosni, London belvárosában. Engem elragad a szabad városbansétálás élvezete, mindent észreveszek.

Potek ma úgy összekarcolta az arcát. Hosszú és élénkpiros a seb, a jobb szeme alatt egy két centis ív. Borotvaéles körmei vannak. Így találtuk meg reggel a kiságyban. Agyonváglak, ha nem leszek gyönyörű lány, Potek, ne csinálj ilyet.

Rossz érzés volt egy üveg pálinkát egyedül hagyni. Vissza kellett mennem érte, annyira rossz. A lépcsőfordulóban láttam meg a felhalmozott készleteket, ahová már mások is lerakodtak, s megkönnyebbültem. Egymásra vigyáznak, a kupacba odatettem a többi adomány közé. De egyedül hagyni egy asztalon, hogy senki sem volt ott - úgy nem.